Évekkel ezelőtt rájöttünk a Párommal arra, hogy mennyire fontosak a szokásaink, ezért tudatosan elkezdtük megváltoztatni azokat, hiszen tudtuk, hogy számos olyan szokásunk van, ami nem építő jellegű.
Sokan furcsán is néznek ránk, hiszen kicsit eltérő módon élünk, mint az "átlag emberek". Minden hétköznap reggel 5 órakor kelünk, és heti háromszor elmegyünk sportolni. Sportolás után én meditálni szoktam és a csakragyakorlatokat csinálni. Ezek után készülődöm és megyek dolgozni, illetve mivel a kenyeret is én sütöm, ezért még azt is szoktam sütni. Mire végzek a meditációval és a gyakorlatokkal, az is szépen megsül.
A másik "furcsa" dolog talán az, hogy nincsen tv-nk, és nem nézünk, hallgatunk vagy olvasunk híreket. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a hírekben mindig csak a negatív dolgokról van szó, ráadásul olyanokról, amiken úgysem tudok változtatni. Akkor meg miért fektessek energiát bele, hogy megnézem, elolvasom vagy meghallgatom, bosszankodok miatta, és még panaszkodok is a többi embernek. Ezzel jól lehúznám magamat és a többi embert is. Annyi hír jut el hozzám csupán, amennyit a munkahelyen a szóbeszédekből hallok, de a témákhoz nem tudok és nem is akarok hozzászólni.
Pár hónapja vezettük be azt a szokást, hogy elalvás előtt azt mondjuk egymásnak:"Elvetsz egy gondolatot, egy cselekedetet aratsz.
Elvetsz egy cselekedetet, egy szokást aratsz.
Elvetsz egy szokást, egy jellemet aratsz.
Elvetsz egy jellemet, és learatod az örök sorsot." - David O. McKay
"Szeretlek és köszönöm, hogy az életem része vagy."
Hónapok óta így alszunk el, ezekkel a gondolatokkal.
Pár napja azonban egy új ötletem támadt. Megkérdeztem Zolitól, hogy mi lenne, ha elalvás előtt mondanánk 10 dolgot, amiért hálásak vagyunk. Szerencsére Zolinak nagyon tetszett az ötlet, és azonnal ki is próbáltuk. Az érdekes benne az volt, hogy az első este alig tudtam összeszedni 10 dolgot, hogy miért is vagyok hálás, miközben több százat kellene tudni mondani. Volt bennem egy kis ellenállás a feladat kapcsán, de megcsináltuk. Második este már könnyebben ment a dolog, de még mindig törnöm kellett a fejemet. Azonban minden nap egyre könnyebben jönnek felszínre mindazok a dolgok, amiért hálás lehetek. Mostanra már eljutottunk oda, pedig még 1-2 hete csináljuk, hogy alig tudjuk leállítani magunkat, és nem 10-et mondunk, hanem legalább 20-at.
Tegnap két érdekes dolog is történt velem:
1. Reggel szokás szerint, elmentem futni. Csodálatos idő volt, nagyon boldog voltam, hogy ilyen nagyszerű időben futhatok. Hazafele hallottam a madarak csicsergését, és akkor belém hasított, hogy mennyire hálás vagyok azért, hogy hallhatom a madarakat.
2. Hazafele a trolin az ablakból láttam egy embert, aki a kukában talált valamit, és azt ette. Ekkor pedig szintén tudatosítottam magamban, hogy mennyire szerencsés is vagyok, hiszen van mit ettem, és van hol laknom. Egy ilyen esemény után átértékelem a helyzetemet, és a gondjaim azonnal eltörpülnek, egyből rózsaszínnek látom az életemet.
Ennek a gyakorlatnak akkor ereje van, hogy még én sem hittem volna. Egyszerűen már nem csak este, hanem napközben is folyamatosan hálában gondolkozom, és ez egy leírhatatlanul fantasztikus dolog.
Ajánlom Neked is Kedves Olvasó, hogy próbáld ki, hidd el, nem fogod megbánni.
Hálás vagyok, amiért elolvastad ezt a bejegyzést, és hálás vagyok, amiért mindezt meg tudtam osztani Veled!