A második felismerés

A tág jelen

A második felismerés szerint, a technikai fejlődés korszaka fontos lépcsőfok az emberi fejlődésben, de a véletlenek tudatosításával, az emberek nyitottabbá válnak az élet igazi céljának felismerésére.

A történelem a gondolkodás fejlődése. Ha sikerül megérteni elődeink valóságképét, akkor megtudhatjuk, hogy mi miért úgy szemléljük a világot, ahogy.

Középkor

 

A középkorban a keresztény egyház nagy hatalmú vezetői határozták meg a valóságot. Az élet középpontjában Istennek az emberiséggel kapcsolatos terve állt. Isten a világmindenség középpontjába helyezte az embert, és az élet egyetlen célja, hogy elnyerje vagy elveszítse a megváltást. Az életben, amely egy próba, mindenkinek helyesen kellett döntenie. A helyesség megítélése az egyház embereinek a szakterülete volt, akik a Szentírást értelmezve döntötték el, hogy Isteni vagy Sátáni cselekedet történt-e. Az emberek hittek a papoknak, és tudomásul vették, hogy a világot kizárólag spirituális erők irányítják (földrengés, vihar, termés minősége és mennyisége, halál, stb.).

A középkori világkép széthullása

Az emberek kezdték észrevenni, hogy a papok titkon megszegik fogadalmaikat, áthágják a Szentírásban foglalt törvényeket. Nyílt lázadás tört ki, és az emberek egy csoportja szakított a pápai kereszténységgel. Új egyházak létesültek.

A régi világot kezdték megkérdőjelezni az új nézetek. Bebizonyosodott, hogy a Nap és a csillagok nem a Föld körül keringenek, kiderült, hogy a Föld csupán egyetlen kis bolygó egy galaxisban.

Az emberiség elvesztette helyét Isten világegyetemének középpontjában. Korábban bármi történt, Isten volt felelős érte, vagy pedig az ördög.

Újkor, a modern világ kezdete

 

Erősödik a demokrácia gondolata, és gyengül a pápai és uralkodói tekintélybe vetett hit. A valóságot újra fel kellett fedezni, szükség volt egy új eszközrendszerre. Ki kellett deríteni, hogyan működik a világunk.

A tudományos módszerek azonban nem tudtak új istenképet produkálni, vagy az emberi élet célját megmagyarázni. A céltalanság és bizonytalanság mély hatást gyakorolt a nyugati kultúrában. A figyelem a Föld meghódítására és a természeti kincsek kiaknázására irányult. Túlságosan elmerültünk ebben az anyagi világban, miközben elfelejtkeztünk az eredeti kérdésről. Arról, hogy miért is élünk tulajdonképpen.

A jelenlegi világunk egy nagyon gyors fejlődés eredménye, aminek a középpontjában az embernek az a vágya állt, hogy gondoskodjék saját és családja biztonságáról, kényelméről, és elérje saját céjait. Elhatároztuk, hogy kényelmesebb, kellemesebb életet teremtünk, ezért egy olyan világot hoztunk létre, amelyben mindez megvalósítható. Sajnos az önnön kényelmünk megszállott hajszolása, a természet beszennyezése az összeomlás szélére juttatta a bolygó természeti rendszerét. Ezt nem folytathatjuk így tovább. A kérdés: miért csináltuk ezt az egészet?

Talán a harmadik felismerésből ez is kiderül.

A bejegyzés James Redfield: A mennyei prófécia című könyvén alapul.

Az első felismerés

A kritikus tömeg: az életünket formáló véletlenek

 

Az első felismerés szerint, a világban egy újfajta tudatosodás megy végbe, ami azt jelenti, hogy egyre több ember kezd másként tekinti az életére, a világra. Sokan, köztük én is, azt valljuk, hogy az élet egy spirituális kibontakozás, ami túlmutat azon, amit képesek vagyunk felfogni erről az "anyagi" világról. Az első felismerés nyitotta fel a szememet, hogy milyen hatalmas szerepe is van a rejtélyes véletleneknek az életünkben. Ezek a véletlenek egyfajta útjelzők, amelyek segítenek bennünket az utunkon.

Amikor valami "véletlen" történik az életedben, az valójában nem véletlen. Minden ilyen eseménynek nagyon fontos üzenete van a számodra. Nem biztos, hogy egyből tudni fogod, hogy mi miért történik, de érdemes figyelmet szentelni ezeknek az eseményeknek, és megpróbálni megfejteni az okokat.

Én A mennyei prófécia elolvasása után eldöntöttem, hogy feljegyzem ezeket az eseményeket, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy szinte minden nap történik valami "véletlen" az életemben. Az egyik legfurcsább az volt, amikor egy volt évfolyamtársammal, akit igazából csak látásból ismerek, heteken keresztül szinte minden másnap összefutottam itt Budapesten, és sohasem egy helyen. Nagyon furcsa volt. Sajnos nem sikerült megfejtenem, hogy miért találkoztunk össze mindig, pedig ilyenkor valószínű, hogy fontos üzenetünk van az egymás számára. Csak mindig előjött bennem a félsz, hogy mivel menjek oda hozzá, jöttek a kifogások, és sajnos hagytam elmenni ezt a lehetőséget, mivel azóta nem találkoztunk. Úgy vélem, hogy a lehetőséget elszállnak, ha nem élünk velünk. Az univerzum odaadja valaki olyan valakinek, aki él vele, és ki is használja azt.

"Ne feledjük: a Felismerések mindannyiunk számára egyszerre nyilvánulnak meg, de csak a személyes kapcsolatokban ültethető át a gyakorlatba. A Föld nevű bolygón végbemenő spirituális tudatosodás csak az olyanoknak köszönhető, mint te: akik úgy gondolják, hogy az élet rejtelmesebb, mint bárki hinné, és akik végül megtörik a szkepticizmus és a tagadás hagyományát - hogy felfedezzék küldetésüket, és intuitív módon megtalálják saját szerepüket a világ felemelkedésében." (James Redfield)

Mi a véletlen?

 

Mikor történt meg legutóbb Veled, hogy valami rendkívüli dolgot érzékeltél?

Úgy vélem mindannyiunk élete tele van véletlen találkozásokkal, akaratlanul kihallgatott beszélgetésekkel, lekésett buszokkal, fontos résznél kinyíló könyvekkel, résnyire nyitva felejtett ajtókkal, összeakadó tekintetekkel és ezek következményeivel.

A véletlenek célja, hogy előrehajtsanak minket a a sorsunk kiteljesítése felé, és általuk elkezdjük úgy érezni, mintha valami nagyszabású terv megvalósulásának lennénk a tanúi.

Az első felismerés használata

• Tudatosítsd magadban, hogy az életednek célja van, és minden okkal történik.
• Keresd meg életed minden eseményének a jelentését.
• Figyelj a tested jelzéseire.
• Ismerd fel, hogy ha ha valaminek figyelmet szentelsz, akkor az kiterjed, hiszen energiát adsz neki.
• Jegyezd fel az életed véletlen eseményeit.
• Bízz a folyamatban, engedd vezetni magad, ne akarj az árral szemben úszni.

Az Első Felismerés az ébredés kezdete. A többi felismerés elárulja majd, hogyan lehet fokozni a rejtélyes véletlenek előfordulásának a gyakoriságát és felfedi a végső célt, amely felé valamennyien tartunk.

Mindenkinek izgalmas és eredményes utazást kívánok.

Megjegyzés: 
A "jelentős véletlenek"-et a könyv (Carl Jung nyomán) szinkronicitásnak hívja.
A bejegyzés James Redfield, Carol Adrienne: A mennyei prófécia - Gyakorlati útmutató könyvén alapul.