A második felismerés

A tág jelen

A második felismerés szerint, a technikai fejlődés korszaka fontos lépcsőfok az emberi fejlődésben, de a véletlenek tudatosításával, az emberek nyitottabbá válnak az élet igazi céljának felismerésére.

A történelem a gondolkodás fejlődése. Ha sikerül megérteni elődeink valóságképét, akkor megtudhatjuk, hogy mi miért úgy szemléljük a világot, ahogy.

Középkor

 

A középkorban a keresztény egyház nagy hatalmú vezetői határozták meg a valóságot. Az élet középpontjában Istennek az emberiséggel kapcsolatos terve állt. Isten a világmindenség középpontjába helyezte az embert, és az élet egyetlen célja, hogy elnyerje vagy elveszítse a megváltást. Az életben, amely egy próba, mindenkinek helyesen kellett döntenie. A helyesség megítélése az egyház embereinek a szakterülete volt, akik a Szentírást értelmezve döntötték el, hogy Isteni vagy Sátáni cselekedet történt-e. Az emberek hittek a papoknak, és tudomásul vették, hogy a világot kizárólag spirituális erők irányítják (földrengés, vihar, termés minősége és mennyisége, halál, stb.).

A középkori világkép széthullása

Az emberek kezdték észrevenni, hogy a papok titkon megszegik fogadalmaikat, áthágják a Szentírásban foglalt törvényeket. Nyílt lázadás tört ki, és az emberek egy csoportja szakított a pápai kereszténységgel. Új egyházak létesültek.

A régi világot kezdték megkérdőjelezni az új nézetek. Bebizonyosodott, hogy a Nap és a csillagok nem a Föld körül keringenek, kiderült, hogy a Föld csupán egyetlen kis bolygó egy galaxisban.

Az emberiség elvesztette helyét Isten világegyetemének középpontjában. Korábban bármi történt, Isten volt felelős érte, vagy pedig az ördög.

Újkor, a modern világ kezdete

 

Erősödik a demokrácia gondolata, és gyengül a pápai és uralkodói tekintélybe vetett hit. A valóságot újra fel kellett fedezni, szükség volt egy új eszközrendszerre. Ki kellett deríteni, hogyan működik a világunk.

A tudományos módszerek azonban nem tudtak új istenképet produkálni, vagy az emberi élet célját megmagyarázni. A céltalanság és bizonytalanság mély hatást gyakorolt a nyugati kultúrában. A figyelem a Föld meghódítására és a természeti kincsek kiaknázására irányult. Túlságosan elmerültünk ebben az anyagi világban, miközben elfelejtkeztünk az eredeti kérdésről. Arról, hogy miért is élünk tulajdonképpen.

A jelenlegi világunk egy nagyon gyors fejlődés eredménye, aminek a középpontjában az embernek az a vágya állt, hogy gondoskodjék saját és családja biztonságáról, kényelméről, és elérje saját céjait. Elhatároztuk, hogy kényelmesebb, kellemesebb életet teremtünk, ezért egy olyan világot hoztunk létre, amelyben mindez megvalósítható. Sajnos az önnön kényelmünk megszállott hajszolása, a természet beszennyezése az összeomlás szélére juttatta a bolygó természeti rendszerét. Ezt nem folytathatjuk így tovább. A kérdés: miért csináltuk ezt az egészet?

Talán a harmadik felismerésből ez is kiderül.

A bejegyzés James Redfield: A mennyei prófécia című könyvén alapul.