Egy régi történet : Mire taníthat minket egy zsebtolvaj?

Párizsban nyaraltunk. Hazaindulás előtt 2 nappal azonban egy váratlan esemény történt. Reggel elindultunk a Bois de Vincennes parkba, hogy egy csodálatos napot töltsünk el ott. A Franklin D. Roosevelt állomáson azonban nem tudtunk átszállni, mert valami történt. Néhány percig álltunk ott, hogy megértsünk, hogy mi történhetett és mégis hogyan jutunk el a célállomásra. Végül kiderült, hogy 5 perc séta és a következő megállóban felszállhatunk. Nem voltak sokan, nem volt tömeg, inkább csak zavarodottság és értetlenség.

Elsétáltunk a másik megállóhoz, felszálltunk és két megálló múlva vettem észre, hogy ki van cipzárazva a táskám. A telefonom azonban nem volt benne. Először nem hittem el, hogy ellopták, úgy gondoltam, hogy biztos otthon hagytam, a táskámat meg véletlenül hagytam nyitva. Viszont még sohasem hagytam otthon a telefont, ráadásul emlékeztem rá, hogy beraktam, de reménykedtem, hátha indulás előtt mégis kivettem valamiért. A barátom felhívta a számom a metrón és felvették. Franciául beszéltek. Gyorsan leszálltunk és felmentünk a felszínre a Tuileriák kertjénél. Visszahívtuk a számot, de nem sikerült megértetni magunkat, sokáig tartottuk a vonalat, mert próbáltak keresni valakit, aki tud angolul. Várakoztunk, de nem történt semmi. Megpróbáltuk a francia vendéglátónkat is felhívni, hogy Ő majd biztos meg tudja beszélni Velük, hogy az az én telefonom. Reménykedtem, arra gondoltam, hogy egy zsebtolvaj pénztárcának nézte, mert tokban volt, de csalódott ezért eldobta és valaki megtalálta (milyen naivak is tudunk lenni ilyen helyzetben). Mivel nem voltak együttműködők a vonal másik végén, ezért úgy döntöttük letiltjuk a számomat. Az automata rendszerbe sikerült letiltani, de kértem, hogy ellenőrizzük, felhívtuk a számot és kicsöngött. Felhívtuk a mobilszolgáltatót, hogy nézzenek utána, hogy miért nem sikerült a letiltás. Az ügyintéző azt mondta, hogy sikeresen letiltottuk, csak biztos volt pár másodperc átállás. Ezalatt én sírtam, és nem hittem el, hogy velem ez megtörténhetett. Még soha nem loptak el tőlem semmit, és mindig úgy véltem, hogy velem ez nem történhet meg. Miután letiltottuk a telefont, tudtam, hogy már nincs remény. Az agyam tudta, hogy egy megtörtént eseményen nem tud változtatni, az már a múlt, és minél hamarabb túl kell lépnem rajta. Hát persze, mondani könnyű…

Ezután következett a biztosítós hercehurca, amit nem részleteznék, elég annyi, hogy minden műszaki cikk ki van zárva a biztosítás tárgya alól utasbiztosítás esetén. Szóval így a rendőrségre sem mentünk el, mert nem volt kedvünk fél napot ott tölteni. Ám egy érdekes dologra rájöttünk ekkor. Nem volt nálam a telefonszám, amit ilyen esetben hívni kell, ezért felhívtam anyukámat. Először nem vette fel, majd újra hívtam, amikor egy francia nő vette fel. Nem értettem mit mond, ezért gyorsan letettem. 

Ekkor derült ki, hogy a barátom telefonjában elmentett számok előtt nincsen ország hívó, ezért nem is jó számokat hívtunk eddig. Zaklattunk és meggyanúsítottunk egy tisztességes francia állampolgárt. Ekkor jöttünk rá, hogy miért nem akartak segíteni, és miért nem értették, hogy az az én telefonomJ.

De mit is csináljunk a nap további részében, hiszen még korán volt, éppen akkor kezdődött a napunk. Nem volt kedvem elmenni a parkba, mert nagyon messze volt, ezért úgy döntöttünk, hogy az utolsó napra tervezett sétánkat fogjuk megcsinálni, ami egyébként majdnem pont onnan indult ahol voltunkJ. Aznap sikerült a 7. kerületet bejárnunk és jól éreznünk magunkat.

De mi történt?

Tudtam, hogy minden rosszban van valami jó, ezért úgy gondoltam jobban érezném magam, ha megtalálnánk azt a „jó dolgot”. Kitaláltam egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy mindketten mondjunk 5 dolgot, hogy „Miért jó, hogy ellopták a telefonomat?”. És sikerült összeszedni 10 dolgot, sőt folyamatosan új dolgok jutnak eszembe, hogy miért lehetek hálás, hogy ellopták. Tudom, hogy abszurdnak tűnik, ám nagyon sok pozitív előnyöm származott belőle. 

Hogy mik is pontosan? Íme a lista:

• Örültünk, hogy csak a telefonomat lopták el és pénztárca meg iratok nem voltak nálam.
• A telefon egy könnyen pótolható eszköz.
• Az eltulajdonított telefonom még nem volt fél éves, újonnan vettük és elég drága volt. Nagyon sok hasznos funkciója volt, amit én nem használtam. Igazából csak telefonálásra és sms írásra használtamJ. Rájöttem, hogy teljesen felesleges nekem ilyen modern telefon, mert úgysem használom ki az előnyeit.
• Rengeteg felesleges telefonszám volt benne az elmúlt 10 évből, amiket sosem töröltem ki. Az új telefonnal azonban tiszta lapot kezdhetek, és csak azokat írom be, akikkel tényleges beszélek.
• Nagyon sokat nevettünk aznap és sikerült a hangulatomat jóra fordítanom. Ez nekem nagyon sokat jelentett, mert tudatosan próbálok mindig dolgozni azon, hogy a külső események ne befolyásolják negatívan a hangulatomat, de azért ez eddig elég nehezen ment.
• Nagyon jól éreztem magam a játék közben és tudtam, hogy ennek még nagy hasznát fogom venni a jövőben. Másnap is játszottuk ezt a játékot, amikor ideges lettem a buszra, és akkor is bevált.
• Ha nem lopják el a telefont, akkor nem tudtuk volna megnézni másnap a Buttes-Chaumont parkot, mert az nem volt tervbe véve.
• A telefonom jobb emberhez kerül, olyanhoz, aki kihasználja annak minden előnyét.
• Aki ellopta, annak szüksége volt a pénzre, ezért ezt egy adományként fogtam fel. Egyébként is rendszeresen adományozok, hát ebben az esetben mondjuk nem én döntöttem, hogy kinek és mennyit, az univerzum döntött helyettem. Minden okkal történik.
• Beszélhettem anyukámmal.
• Megtudtuk, hogy a Magyarországon használt mobil számokkal (06-20/30/70-xxx-xxxx) tökéletesen megegyező számok léteznek Franciaországban isJ. Ezért óvatosan, ha külföldön telefonálunk, mindig használjuk a +36-os előhívót.
• Megtudtam, hogy ezáltal a számom nem vész el, csak új SIM kártyát kell kérni és minden működik tovább, ugyanúgy, mint előtte.
• Rájöttem, hogy jobban kell vigyáznom a jövőben, és én sem vagyok kivétel az ilyen események alól. Tényleg bármikor, bárkivel megtörténhet.
• Teljesen más szemszögből közelítem meg a jövőben a táskavásárlást. Mostmár tudom, hogy melyik táska biztonságos és melyik nem. Minden, nem megfelelő funkcionalitású táskámtól megszabadulok.
• Hálás vagyok, hogy ilyen sok dolgot tanulhattam.

Mindenkinek ajánlani tudom, hogy próbálja ki egyszer ezt az egyszerű technikát. Tényleg nem olyan nehéz, mint hinnéd, és hatalmas ereje van.