Fodrász és Isten

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát. Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek. Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken. Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:

- Én nem hiszem, hogy Isten létezik.

- Miért ilyen biztos ebben ? - kérdezte a vendég.

- Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten. Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon ? Hogy is hagyhatnának el szülők gyerekeket? Ha Isten létezne, se szenvedés, se fájdalom nem lenne. El nem tudok képzelni egy szeretettel teli Istent, aki lehetővé teszi mindezt körülöttünk.

A vendég gondolkodott egy kis ideig, aztán úgy döntött, hogy nem válaszol a fodrász feltevésére, mert nem akart vitába keveredni.

Miután a fodrász befejezte a dolgát, a vendég fizetett, majd elbúcsúzott tőle és kilépett az utcára. A következő pillanatban szemébe ötlött egy ember, akinek hosszú, gondozatlan haja és loboncos szakálla volt. Piszkosnak és kultúrálatlannak tűnt. A vendég visszafordult, és megint belépett a fodrászüzletbe, ahol megszólította a fodrászát :

- Tudja mit mondok? Nem léteznek fodrászok a világon.

- Hogy mondhat ilyet uram? - kérdezte meglepetten a fodrász.

- Hiszen itt vagyok én, én fodrász vagyok, nem? Épp most fejeztem be az ön hajának és szakállának a rendbetételét.

- Nem, nem! - erősködött a vendég. Fodrászok márpedig nem léteznek, hiszen ha léteznének, akkor nem lennének olyan hosszú, gondozatlan hajú és szakállú emberek az utcán, mint az az ember ott, látja?

- Ah, de hát attól még léteznek fodrászok. - válaszolt a mester. Tehetek én arról, hogy az az ember nem jön be hozzám?

- Hát ez az. - bólintott rá a vendég. Éppen erről van szó. Isten is LÉTEZIK! Tehet Ő arról, hogy az emberek nem fordulnak Hozzá, hogy nem keresik meg Őt? Ezért van olyan sok fájdalom és szenvedés a világon."

Forrás: Internet

Az élet virága

Minden évben van céges Karácsonyi party, és régi hagyomány, hogy kézzel készített ajándékot kell készíteni egy kollégának, akit kihúzunk.

Idén egy nagyon kedves kolléganőmnek készítettem ajándékot, akivel az első projektemen dolgoztam együtt.

Az élet virágát festettem meg Neki egy selyem mandala keretre.

Az Élet virága a Föld számos, ősi, szent helyén megtalálható ábrázolás. Az Élet Virága világszerte, sok kultúrában - régen és most is - szent szimbólum. A népi ábrázolások legfontosabb napszimbóluma. 

Az univerzum leképződésének tekintik, mivel minden építőkövet megtalálhatunk benne, ami a platóni testet vagy másképpen szabályos testet alkotja. Olyan metaforaként foghatjuk fel, mint amelyik az univerzum szellemének és minden életnek az összekapcsolódását ábrázolja.

A történelem során az Élet virága világszerte fontos jelentéssel bírt jó néhány kultúra számára. Megtalálható templomokban, a művészetben és kéziratokban a világ minden táján.

Az élet virágának alapmotívuma a kör, mely a magyar és mellette sok más kultúra népművészetében fontos szerepet tölt be. Az ember a kört (a négy alapvető geometrikus szimbólum egyikét) a Naphoz rendelte jelképként. Rendet, szabályosságot, stabilitást, harmóniát fejez ki. Minden kerek forma kapcsolatba hozható vele.

Az élet virágának hatalmas pozitív energiája van, amit kisugároz magából.

Bízom benne, hogy sok örömöt fog szerezni ez a kép a tulajdonosának. Én mindenesetre rengeteg szeretetet adtam hozzá.

Angyali üzenetek

Egy rövid történetet szeretnék megosztani, ami a mai napon történt velem. 

Karácsonyhoz közeledvén, egyre sűrűbbek a napjaim, ráadásul a munkában is torlódnak fel a feladatok. Múlt hét óta heti kétszer járok önkénteskedni, és mivel a héten még minden este volt valamilyen programom, ezért úgy döntöttem, hogy ma nem megyek a Balesetibe, hiszen szerdán már voltam az Onkológián.

Nemrégiben egy új szokást vezettem be. A reggel meditáció után útmutatást kérek az angyaloktól az adott napomra vonatkozóan. Csak annyit kérdezek, hogy milyen tanáccsal tudnak szolgálni nekem a mai napra? Becsukom a szemem, ráhangolódok az angyalokra, és addig keverem a paklit, amíg egy lap ki nem esik. Eddig mindig nagyon fontos és hasznos üzeneteket kaptam, de a mai különösen megérintett.

A GYERMEK lapot kaptam, amihez kapcsolódó jó tanács a következő:

"Mélységes szeretettel gondoskodsz a gyermekekről, ők pedig készségesen válaszolnak szeretetedre. Minden gyermek, így a benned élő gyermek is igényli a szeretetet, a ragaszkodást és a figyelmet. Megtisztítjuk és kitárjuk szívedet és időbeosztásodat, hogy több időt és energiát tudj szentelni azoknak a gyermekeknek, akiknek szükségük van rád."

Nagyon meghatódtam, amikor olvastam ezeket a sorokat. Többször is elolvastam egymás után, és nem volt kérdés, hogy ma este mi lesz a programom.

Hálás vagyok az angyaloknak, és örülök, hogy a mai estét a Balesetiben tölthettem. Köszönöm.

Szívcsakra

Az aktív, tüzes napfonatot a szívcsakra - szankszkrit nevén anáhata - követi, amely a szív központja. Ez a csakra a szívhez hasonlóan egyenletes ritmusban rezeg. Az alsóbb csakrák csomópontjain túljutva, a harag és félelem mögöttünk maradt, és élvezhetjük a szeretet szabad és örömteli áradatát és azt a bizonyosságot, hogy csakis szeretet kaphatunk viszonzásul.

A szívcsakra az alsó és felső három csakra közötti csomóponti hely. Itt fonódik össze a fent és lent, a bent és kint, ez az anyag és a szellem világa közötti híd. A szívcsakra különösen érzékeny csakra, sokkal érzékenyebben reagál a környezet energetikai minőségére, mint a többi.

A szívcsakra felébredése leginkább az önkifejezésben mutatkozik meg. Javul a kommunikáció, könnyen megy a játék a szavakkal, fokozódik a szépségre való fogékonyság, érzékenyebbé válunk a színekre, a költészetre, a természet poézisére. Ezen a szinten az akaraterő, a tudat és a személyes viszony az élethez felgyorsul olyannyira, hogy átlépi az ember határvonalait, és elindul oda, ahova a "közönséges" ember nem léphet be. Ezen az energiaszinten a sors általi meghatározottság megszűnik, és az ember csakis saját tudatosságára támaszkodik.
 

A szívcsakra energiái a huszonegy és huszonnyolc éves kor között vannak a csúcson. Ez az életkor a szerelemé.  Ilyenkor a legfogékonyabbak a fiatalok a művészetekre (mozi, színház, irodalom, zene). A szerelem idején az ember különösen odafigyel a külső megjelenésére, gyakran sokat is aggódik emiatt feleslegesen. Ekkor kezdi az ember a jövőjét építeni, az életútját megtervezni. Az ember kikerül a családi fészekből és elindul a függetlenedés útján. Erre az időszakra tehető az életre szóló társ megtalálása, akivel együtt akarunk élni, összeházasodni, közös gyerekeket nevelni.

Az itt megélt szerelem már a tiszta, feltétel nélküli szeretet, nem a birtoklásáról szól.

Akinek a szívcsakrája harmonikusan működik, azonnal felismerhető finom modoráról és a belőle áradó szívélyességről. Megérti a másik embert, és felkínálja szeretetét. Amint a szemébe nézünk máris megérezzük a belőle áradó melegséget, és ennek az őszinte örömnek mi is a részesei vagyunk. Bármit csinál, bármit tesz, az szívvel-lélekkel csinálja.

 

Szívcsakra jellemzői

 

• Elhelyezkedése: mellkas közepe a szív magasságában
• Színe: zöld, rózsaszín
• Kristálya: rózsakvarc
• Funkciók: kinyílás, kapcsolódás, kapcsolat, önátadás
• Tulajdonságok: szeretet, vidámság, gyengédség, közlékenység, békesség, együttérzés, egyensúly, rokonszenv, gyengéd érzelmek
• Testi megbetegedések: asztma, magas vérnyomás, szív- és tüdőbetegségek
• Pszichés betegségek: közöny, elutasítás, önzés, önkínzás, autizmus

   

Szívcsakra túlműködése

 

• mindig vár valamit a tetteiért cserébe
• felajánlott szeretet visszautasítása
• a gyengédségre és figyelemre zavarba esik, kellemetlenül érzi magát

   

Szívcsakra alulműködése

 

• ok nélküli rosszkedv, levertség
• nem engedi magát megérinteni
• zárkózott, hideg, közönyös viselkedés
• sebezhetőség
• félnek a visszautasítástól
• másik véglet: túlságosan készséges, szolgalelkű, végletekig önfeláldozó

Tanácsok a szívcsakra megerősítéséhez

 

• Időzz csendben a természetben. Csak figyelj a színekre, illatokra, növényekre, állatokra.
• Írj egy listát arról, hogy miért szeretet magad. Mindig egészítsd ki, ha valami eszedbe jut. Olvasd el rendszeresen a listádat.
• Próbáld beleképzelni magad mások helyzetébe, tanúsíts együttérzést, de ne ítélkezz.
• Próbálj ki valamilyen önkéntes munkát.
• Néha a legmélyebb szeretet azzal tudod kimutatni, ha hagyod, hogy mindenki a saját útját járja.
• Bocsáss meg magadnak és mindenki másnak is.
• Hordj zöld vagy rózsaszínű ruhákat.
• Csendesítsd el az elmédet, és képzeld el, hogy a szívcsakrád megnyílik, és szeretet önti el az egész testedet és egész nap szeretet sugárzol ki magadból mindenki felé.
• Öleld meg az embereket.

A bejegyzés alapja Laura Tuan: Csakrák. Az energiaáramlás hét kapuja (Bioenergetic Kiadó, 2012) című könyve. 

A méreg

Egyszer egy friss házaspárnak nem volt lehetősége hol lakni. Nem volt elég tőkéjük ahhoz, hogy egy saját lakást vehessenek, albérlet mellett pedig nem tudtak félretenni. Csak egyetlen választásuk maradt, hogy odaköltözzenek a férj édesanyjához, akinek elég nagy háza volt ahhoz, hogy ott lakjanak. Nagyon jó megoldásnak ígérkezett az odaköltözés, mivel jó helyen volt a ház, és elég szoba volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek.

Ahogy teltek-múltak a hetek, kiderült, hogy a feleség és az anyós túlságosan ellentétes személyiség. Egyre több és hevesebb vita bontakozott ki közöttük. A férj gondolta, hogy ez csak egy kezdeti időszak ameddig össze nem szoknak.

Viszont az idő múlásával a feleség és anyós közti viszony egyre jobban elharapózott, már gyűlölködésbe ment át. Nem telt el úgy egy nap, hogy ne vesztek volna össze valami apróságon. A feleség kezdte megelégelni a dolgot és elment az egyik legjobb barátnőjéhez, aki gyógyszerész volt, hogy szerezzen tőle valami olyan gyógyszert, aminek olyan káros mellékhatásai vannak, hogy hosszú távon halált is okozhat vagy legalábbis gyors leépülést.

A barátnője adott is neki egy méreggyógyszert, aminek a rendszeres szedése legyengíti az immunrendszert, mely leépüléshez, vagy akár halálhoz is vezethet. Hozzátette, hogy minden reggel készítsen finom reggelit, és abba csempéssze bele a méreggyógyszert. Továbbá, legyen mindig kedves, türelmes, végtelenül toleráns, kerülje el a vitákat az anyóssal, nehogy később bármiféle gyanúba keveredjen, hogy őt gyanúsítsák leromlott állapota vagy halála miatt.

A feleség nagyon megörült, hogy legjobb barátnője ilyen segítőkész és megértő volt. Másnap reggeltől rendszeresen úgy tett, ahogy azt a barátnője meghagyta neki. Elkészítette a reggelit, amibe mindig belecsempészte a méreggyógyszert, minden fajta konfliktust elkerült, a vitás helyzetekben megértően elsimította a problémát, kedves volt és türelmes az anyósához. Úgy volt vele, hogy úgysincs neki sok hátra.

Pár nap elteltével, az anyós mentalitása is kezdett megváltozni. Egyre kevesebb konfliktus helyzet állt elő. Végül hetek múlva teljesen megváltozott a légkör a házban. Elmúltak a veszekedések, és egyre barátságosabb viszony alakult ki a két nő között. Végül az anyós már úgy tekintett menyére, mint lányára. A feleség pedig édesanyjának tekintette az anyósát. Nagyon jó barátság alakult ki közöttük és egymás segítségére lettek a mindennapokban. Megszűnt a veszekedés, furkálódás és piszkálódás.

Viszont a feleségnek hatalmas lelkiismeret-furdalása lett, mivel hetekig mérgezte anyósát a gyógyszerrel. Gyorsan elrohant barátnőjéhez, hogy adjon tanácsot, mivel tudná helyrehozni a méreggyógyszer által okozott károkat.

Barátnője pedig megkérdezte, hogy most miért gondolta meg magát. A feleség kétségbeesetten mondta, mennyire bánja, hogy ilyen szörnyűségre vetemedett, és hogy igazából anyósa egy nagyon jó ember, akivel most már nagyon jól megértik egymást. Nem győzte sorolni a jó tulajdonságait.

Erre a barátnője elmosolyodott és megnyugtatta, hogy valójában csak vitamint adott neki, nem mérget.

Forrás: Internet

Egy régi történet : Mire taníthat minket egy zsebtolvaj?

Párizsban nyaraltunk. Hazaindulás előtt 2 nappal azonban egy váratlan esemény történt. Reggel elindultunk a Bois de Vincennes parkba, hogy egy csodálatos napot töltsünk el ott. A Franklin D. Roosevelt állomáson azonban nem tudtunk átszállni, mert valami történt. Néhány percig álltunk ott, hogy megértsünk, hogy mi történhetett és mégis hogyan jutunk el a célállomásra. Végül kiderült, hogy 5 perc séta és a következő megállóban felszállhatunk. Nem voltak sokan, nem volt tömeg, inkább csak zavarodottság és értetlenség.

Elsétáltunk a másik megállóhoz, felszálltunk és két megálló múlva vettem észre, hogy ki van cipzárazva a táskám. A telefonom azonban nem volt benne. Először nem hittem el, hogy ellopták, úgy gondoltam, hogy biztos otthon hagytam, a táskámat meg véletlenül hagytam nyitva. Viszont még sohasem hagytam otthon a telefont, ráadásul emlékeztem rá, hogy beraktam, de reménykedtem, hátha indulás előtt mégis kivettem valamiért. A barátom felhívta a számom a metrón és felvették. Franciául beszéltek. Gyorsan leszálltunk és felmentünk a felszínre a Tuileriák kertjénél. Visszahívtuk a számot, de nem sikerült megértetni magunkat, sokáig tartottuk a vonalat, mert próbáltak keresni valakit, aki tud angolul. Várakoztunk, de nem történt semmi. Megpróbáltuk a francia vendéglátónkat is felhívni, hogy Ő majd biztos meg tudja beszélni Velük, hogy az az én telefonom. Reménykedtem, arra gondoltam, hogy egy zsebtolvaj pénztárcának nézte, mert tokban volt, de csalódott ezért eldobta és valaki megtalálta (milyen naivak is tudunk lenni ilyen helyzetben). Mivel nem voltak együttműködők a vonal másik végén, ezért úgy döntöttük letiltjuk a számomat. Az automata rendszerbe sikerült letiltani, de kértem, hogy ellenőrizzük, felhívtuk a számot és kicsöngött. Felhívtuk a mobilszolgáltatót, hogy nézzenek utána, hogy miért nem sikerült a letiltás. Az ügyintéző azt mondta, hogy sikeresen letiltottuk, csak biztos volt pár másodperc átállás. Ezalatt én sírtam, és nem hittem el, hogy velem ez megtörténhetett. Még soha nem loptak el tőlem semmit, és mindig úgy véltem, hogy velem ez nem történhet meg. Miután letiltottuk a telefont, tudtam, hogy már nincs remény. Az agyam tudta, hogy egy megtörtént eseményen nem tud változtatni, az már a múlt, és minél hamarabb túl kell lépnem rajta. Hát persze, mondani könnyű…

Ezután következett a biztosítós hercehurca, amit nem részleteznék, elég annyi, hogy minden műszaki cikk ki van zárva a biztosítás tárgya alól utasbiztosítás esetén. Szóval így a rendőrségre sem mentünk el, mert nem volt kedvünk fél napot ott tölteni. Ám egy érdekes dologra rájöttünk ekkor. Nem volt nálam a telefonszám, amit ilyen esetben hívni kell, ezért felhívtam anyukámat. Először nem vette fel, majd újra hívtam, amikor egy francia nő vette fel. Nem értettem mit mond, ezért gyorsan letettem. 

Ekkor derült ki, hogy a barátom telefonjában elmentett számok előtt nincsen ország hívó, ezért nem is jó számokat hívtunk eddig. Zaklattunk és meggyanúsítottunk egy tisztességes francia állampolgárt. Ekkor jöttünk rá, hogy miért nem akartak segíteni, és miért nem értették, hogy az az én telefonomJ.

De mit is csináljunk a nap további részében, hiszen még korán volt, éppen akkor kezdődött a napunk. Nem volt kedvem elmenni a parkba, mert nagyon messze volt, ezért úgy döntöttünk, hogy az utolsó napra tervezett sétánkat fogjuk megcsinálni, ami egyébként majdnem pont onnan indult ahol voltunkJ. Aznap sikerült a 7. kerületet bejárnunk és jól éreznünk magunkat.

De mi történt?

Tudtam, hogy minden rosszban van valami jó, ezért úgy gondoltam jobban érezném magam, ha megtalálnánk azt a „jó dolgot”. Kitaláltam egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy mindketten mondjunk 5 dolgot, hogy „Miért jó, hogy ellopták a telefonomat?”. És sikerült összeszedni 10 dolgot, sőt folyamatosan új dolgok jutnak eszembe, hogy miért lehetek hálás, hogy ellopták. Tudom, hogy abszurdnak tűnik, ám nagyon sok pozitív előnyöm származott belőle. 

Hogy mik is pontosan? Íme a lista:

• Örültünk, hogy csak a telefonomat lopták el és pénztárca meg iratok nem voltak nálam.
• A telefon egy könnyen pótolható eszköz.
• Az eltulajdonított telefonom még nem volt fél éves, újonnan vettük és elég drága volt. Nagyon sok hasznos funkciója volt, amit én nem használtam. Igazából csak telefonálásra és sms írásra használtamJ. Rájöttem, hogy teljesen felesleges nekem ilyen modern telefon, mert úgysem használom ki az előnyeit.
• Rengeteg felesleges telefonszám volt benne az elmúlt 10 évből, amiket sosem töröltem ki. Az új telefonnal azonban tiszta lapot kezdhetek, és csak azokat írom be, akikkel tényleges beszélek.
• Nagyon sokat nevettünk aznap és sikerült a hangulatomat jóra fordítanom. Ez nekem nagyon sokat jelentett, mert tudatosan próbálok mindig dolgozni azon, hogy a külső események ne befolyásolják negatívan a hangulatomat, de azért ez eddig elég nehezen ment.
• Nagyon jól éreztem magam a játék közben és tudtam, hogy ennek még nagy hasznát fogom venni a jövőben. Másnap is játszottuk ezt a játékot, amikor ideges lettem a buszra, és akkor is bevált.
• Ha nem lopják el a telefont, akkor nem tudtuk volna megnézni másnap a Buttes-Chaumont parkot, mert az nem volt tervbe véve.
• A telefonom jobb emberhez kerül, olyanhoz, aki kihasználja annak minden előnyét.
• Aki ellopta, annak szüksége volt a pénzre, ezért ezt egy adományként fogtam fel. Egyébként is rendszeresen adományozok, hát ebben az esetben mondjuk nem én döntöttem, hogy kinek és mennyit, az univerzum döntött helyettem. Minden okkal történik.
• Beszélhettem anyukámmal.
• Megtudtuk, hogy a Magyarországon használt mobil számokkal (06-20/30/70-xxx-xxxx) tökéletesen megegyező számok léteznek Franciaországban isJ. Ezért óvatosan, ha külföldön telefonálunk, mindig használjuk a +36-os előhívót.
• Megtudtam, hogy ezáltal a számom nem vész el, csak új SIM kártyát kell kérni és minden működik tovább, ugyanúgy, mint előtte.
• Rájöttem, hogy jobban kell vigyáznom a jövőben, és én sem vagyok kivétel az ilyen események alól. Tényleg bármikor, bárkivel megtörténhet.
• Teljesen más szemszögből közelítem meg a jövőben a táskavásárlást. Mostmár tudom, hogy melyik táska biztonságos és melyik nem. Minden, nem megfelelő funkcionalitású táskámtól megszabadulok.
• Hálás vagyok, hogy ilyen sok dolgot tanulhattam.

Mindenkinek ajánlani tudom, hogy próbálja ki egyszer ezt az egyszerű technikát. Tényleg nem olyan nehéz, mint hinnéd, és hatalmas ereje van. 

Az első napom a gyermekonkológián

Az Alapítvány minden hónapban rendez egy összejövetelt, ahol összegyűlik az összes önkéntes, és a kuratórium elnöke beszámol az aktualitásokról, mindig bemutatkozik egy-egy helyszín, illetve az új önkéntesek/jóvátételisek.

Múlt héten volt a novemberi gyűlésünk, amin én is részt vettem.

Kiderült, hogy a szerdai csapatban összesen csak ketten vannak, és az egyik lány szeretne új helyszínt, mert nagyon messze van a munkahelyétől. Érdekes módon, pont melléjük ültem le. Gondoltam megkérdezem melyik is ez a helyszín pontosan és hol is van.

A Madarász utcai gyermekkórházba járnak, ami az én munkahelyemtől 2 percre található, konkrétan az ablakom a kórházra néz. Ezek után megkérdeztem, hogy milyen osztályra járnak, és mondták, hogy az onkológiára. Na akkor egy kicsit megijedtem, viszont már egy évvel ezelőtt is szerettem volna ilyen helyszínre menni, de a balesetihez már annyira hozzászoktam, és nagyon jól érzem ott magam.

Felajánlottam, hogy akkor a következő alkalommal (azaz most szerdán) csatlakozom hozzájuk, és megnézem milyen ott az élet. Közben kiderült az is, hogy a másik lánynak meg a Baleseti lenne jó, mert ő meg amellett dolgozik. Megbeszéltük, hogy Ő meg járhat akkor a Balesetibe, de egyelőre én még bevállaltam mindkét helyszínt.

Szerdán találkoztam a bejáratnál a mentorral (Melinda) és együtt mentünk be az osztályra. Körbevezetett és megmutatott mindent. Körbejártuk a kórtermeket is, ahol nagyon különböző korosztályú gyermekek feküdtek, de sok 1-4 év körüli volt. Ami nagyon furcsa volt, hogy Melinda minden gyermeket név szerint ismert, és láthatóan nagyon szoros kapcsolat van közöttük. A Balesetiben ilyenre nincsen lehetőség, hiszen mindig más gyerekek vannak, és csak rövid ideig van lehetőségünk egy-egy gyerekkel játszani.

Megkérdezte, hogy kinek lenne kedve játszani, utána lementünk a szekrényhez, ahol a játékokat tartjuk. Felhoztunk rengeteg dolgot és kipakoltunk egy kis asztalra. Többen is csatlakoztak hozzánk, és nagyon jót játszottunk.

A kezdeti félelmem nagyon hamar elmúlt, mert rájöttem arra, hogy Ők ugyanolyan gyerekek, mint bárki más, tele vannak életerővel, energiával és imádják az új dolgokat. Volt egy 10 éves fiú is, akinek pl. aznap volt az utolsó kezelése, és már teljesen meggyógyult. Ezt nagyon jó volt hallani. Érdekes volt még, hogy a szülők is teljesen úgy viselkedtem, mintha otthon lennének, nem éreztették a gyerekekkel, hogy ők most milyen súlyosan betegek is, hanem felszabadultak voltak.

Úgy éreztem, befogadtak.

Fél 9-kor jöttem el, de még szívem szerint maradtam volna. Na majd legközelebb:).

Két dolog nagyon jól esett. Az egyik, hogy az egyik apuka kikísért (mert elég bonyolult bejutni az osztályra) és Ő is megmutatott mindent, mit hol találok. Nagyon kedves volt. A másik pedig, hogy az egyik anyuka kiment cigizni, miközben a kislányt ránk bízta, és kifele menet azt kérdezte, hogy mikor megyünk legközelebb.

Összességében nagyon jól éreztem magam, és tündéri gyerekeket ismerhettem meg. Melinda is fantasztikus ember, akitől nagyon sokat tanulhatok. Úgy érzem most érettem meg erre az új feladatra, és izgalommal várom a folytatást.