Szerinted merre forog a nő a képen? Az óramutató járásával megegyező, vagy ellentétes irányba?
Ha úgy látod, hogy az óramutató járásával megegyező irányba forog, akkor Te inkább a jobb agyféltekédet használod, ha viszont az óramutató járásával ellentétesnek látod, akkor a bal agyféltekéd a dominánsabb.
Lehetséges, hogy látod a mind a kettőt, és tudod változtatni a forgás irányát, amikor csak akarod.
Én nagyon sokáig csak a balra forgást láttam, de aztán elkezdtem látni a másik irányt is, de a trükkömet nem árulom el, próbálkozzatok csak Ti is.
2013. október 23.-án vettem részt Mabel Katz üzleti tanfolyamán Budapesten. Az alaptanfolyamot még tavasszal elvégeztem, és izgatottam vártam, hogyan ültetethető át ez a tudás az üzleti életbe is.
Az alapfelvetés az, hogy ha Te rendben vagy, akkor az üzleted is rendben lesz, hiszen Te magad vagy az üzleted is. Ahhoz, hogy Te rendben legyél, nagyon-nagyon sokat kell tisztítanod. Ki kell tisztítani minden múltbéli emléket, hogy megjelenhessen az életedben az inspiráció.
Mabel ajánlott három nagyon jó könyvet is:
Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokás
Deepak Chopra: A siker hét spirituális törvénye
Dr. Don Miguel Ruiz: A négy egyezség
Ezekről a későbbiekben részletesen is írni fogok.
A tanfolyamon engem az alábbi gondolatok ragadtak meg a leginkább:
Maga a hooponoponó az intellektus számára értelmezhetetlen. Amikor azt
mondod "köszönöm", valami történik. Ezt bizonyítják Masaru Emoto
kísérletei is.
A hooponoponó ereje abban van, hogy segít Téged a jelenben tartani.
Soha nem tudhatod, hogy egy kitűzött cél valójában a legjobb neked. Lehet, hogy létezik annál sokkal jobb, és könnyebben elérhető cél is. Ha tisztítasz, olyan új lehetőségek jelennek meg az életedben, amit el sem tudsz képzelni és eléred az a célt, ami valójában a legjobb Neked.
Az élet unalmas lenne, ha nem lennének problémáink.
Az emberek mindig úgy bánnak Veled, ahogyan Te bánsz saját magaddal.
Mindig köszönd meg és légy hálás azért, amid van. Az Univerzum ezt sokszorosan meg fogja hálálni Neked.
Nincsen értelme meggyőzni másokat a magunk igazáról, hiszen mindenki a saját szűrőjén keresztül látja a világot, és egy adott helyzetben mindenkinek igaza van.
Találd meg az, amit ingyen is csinálnál. Ez az a dolog, ami Téged valójában boldoggá tesz. Ha megtaláltad, akkor csináld azt, a pénz pedig követni fog.
Páros gyakorlat
Bemutatok egy gyakorlatot, amit mi is játszottunk a tanfolyamon:
A gyakorlatot úgy kell végezni, hogy két ember egymással szemben ül. Az egyikük csak kérdezi a másokat, miközben végzi a tisztítást, a másik meg mindig válaszol. Érdemes minél tovább játszani, mert akkor kerülnek a felszínre a valóban fontos dolgok.
Ezeket a kérdéseket kell folyamatosan, egymás után feltenni a másik embernek (legalább 2 percen keresztül):
1. Mit akarsz?
2. Hogy tudnád megszerezni?
3. Milyen tapasztalatot keresel?
Mutatok egy példát is:
1. Mit akarsz? >>> "boldogságot"
2. Hogyan tudnád megszerezni? >>> "járok azon az úton, amit elkezdtem, aztán majdcsak odaérek"
3. Milyen tapasztalatot keresel? >>> "hogy jobban érzezzem magam minden nap és magabiztosabb legyek"
Nagyon fontos, hogy a kérdező mindig tisztítson közben. Tisztítani lehet a "Szeretlek", "Köszönöm", "Sajnálom" vagy "Kérlek, bocsáss meg" szavak szünet nélküli mondogatásával.
Összességében a tanfolyam megerősített abban, hogy folyamatosan tiszítani kell, mert ez jelentős hatással lesz az üzletünkre is.
Megjegyzés: már 3 hónapja nem volt projektem, ezért nem dolgoztam. A tanfolyamot követő nap azonban felhívtak, hogy azonnal menjek be, mert munka van. Úgy néz ki, március végéig lesz is rendesen. A tanfolyamon kívül más is segített nekem ebben, amit szintén meg fogok osztani Veletek.
"Volt egyszer egy hölgy, aki amint felébredt egy napon és belenézett a tükörbe, azt vette észre, hogy csak három szál haja maradt.
„Nos” – mondta magában – „Azt hiszem, ma befonom a hajamat.” Így is tett, és csodálatos napnak örvendhetett.
Másnap, amikor felébredt, és beletekintett a tükörbe, látta, hogy már csak két szál haja volt.
„Hm.” – merengett – „Azt hiszem, ma középen kettéválasztom a hajamat.” Így is tett, s nagyszerű napot töltött el.
Következő napon, ahogy felkelt és a tükörben megnézte magát, látta, hogy csak egy szál haja volt. „Nos” – morfondírozott – „Ma lófarokban hordom a hajamat.” Így is tett, és nagyon örvendetes napja volt.
Másnap, amint felkelt és meglátta magát a tükörben, látta, hogy egy szál haja sem maradt.
„Hurrá!” – kiáltott – „Ma nem kell beállítanom a hajamat!”"
James Redfield, amerikai író, forgatókönyvíró és filmproducer, aki már egészen fiatalon kezdett el érdeklődni a spiritualizmus iránt. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a keleti filozófiákkal, beleértve a taoizmust és a zent. Több, mint 15 éven keresztül, terepeutaként dolgozott, s ekkor dolgozta ki saját spirituális elméletét.
Az első könyve, A mennyei prófécia, ami nagyon hamar a New York Times bestseller listájának az élére került. Több, mint 20 millió példányban kelt el világszerte, és már 34 nyelvre fordították le. A könyvet 2006-ban meg is filmesítették.
"Tudjuk, hogy az élet lényegében személyes és elbűvölő spirituális kibontakozás - olyan kibontakozás, amelyet mindmáig sem a tudománynak, sem a filozófiának, sem a vallásnak nem sikerült teljesen tisztáznia. És tudunk még valamit: ha egyszer megértjük majd, mi történik, ha bekapcsolódunk ebbe a fontos folyamatba, és hatását a lehető legerősebben érvényesítjük életünkben, akkor a társadalom minőségi ugrást hajt végre - megvalósítva legjobb hagyományainkat -, és megteremti azt a kultúrát, amelyre az emberiség egész történelme során törekedett."
(James Redfield)
A könyv története ezt az új típusú megértést szolgálja. Kilenc felismeréssel ismerteti meg az olvasót, amelyek csodálatos, világméretű megvilágosodást eredményezhetnek.
Ezeket a felismeréseket a későbbiekben egyenként, részletesen be fogom mutatni, a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati útmutatással egyetemben.
Már évek óta szerettem volna önkéntes munkát végezni, de a cselekvésig valahogy soha nem jutottam el. Másfél évvel ezelőtt azonban történt valami.
Olvastam Stephen Covey "A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása" című könyvét, ami nagy hatással volt rám.
Olvasni egy könyvet azonban egy dolog, de a benne foglaltakat a gyakorlatban megvalósítani, az egy másik. Én pedig szerettem volna hasznosítani azokat a dolgokat, amiket a könyvben olvastam, csak nem tudtam hogyan. A könyv nagyon jó, de kevés gyakorlati tippet tartalmaz.
Elkezdtem keresgélni az interneten, és ráaakadtam a Franklin Covey magyarországi honlapjára. Örömmel láttam, hogy tartanak tréninget is a témában. Mivel a honlapon nem találtam időpontokat és árat, ezért írtam Nekik, hogy szeretnék részt venni egy tréningen és szeretnék bővebb informácit kérni róla. Sajnos azonban kiderült, hogy erre nem lehet "csak úgy" elmenni. Általában egy adott cég megrendelésére tartják meg a munkatársaknak. El kellet fogadnom, hogy én ezen a tréningen nem vehetek részt.
Néhány nappal később azonban felhívott az a Hölgy, akivel leveleztem a témában. Azt mondta, hogy lehetőségem van ingyenesen részt venni a most induló, 'A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása' című tréningen. Nagyon megörültem a váratlan lehetőségnek, csak az volt a probléma, hogy két nap múlva volt a tréning és mindkettő munkanapra esett. Úgy döntöttem beszélek a projektvezetőmmel, és elkérezkedek a hét hátralévő részére. Szerencsém volt, elengedett. Egész nap olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Nem hittem el, hogy ekkora szerencse érhet engem!
De hogy ennek a történetnek mi köze van az önkéntességhez, arról majd egy következő bejegyzésben fogok írni.
"Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb kérdezte, miért tette, az idősebb angyal így felelt:
- "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találtak a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen:
- Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, - vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak", - mondta ismét az idősebb angyal.
- Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt, és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet."
(Albert Camus)
Az anyagi világban történő csalódásomat követően kezdtem el igazából a spiritualitás irányába fordulni. Miután megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor nem hallgatok a megérzésemre, úgy döntöttem, hogy ha egy mód van rá, akkor a jövőben mindig hallgatni fogok az én bölcsebbik részemre.
Részt vettem egy tízmilliószoros női teremtő napon és ekkor hallottam először a csakrákról. Az előadás felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy feliratkozok az előadó hírlevelére, mert a közeljövőben várható tanfolyam indulása is.
Egy-két hónappal később jött is a levél, hogy indul az első csakrakurzus.
Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor megkaptam a levelet, ám mégis haboztam, hiszen akkor még nem ismertem az előadót, és a csakrákról sem tudtam túl sok mindent. Az agyam azt mondta, hogy nem kell nekem erre elmennem, de legbelül mégis azt éreztem, hogy muszáj elmennem. Mivel megfogadtam, hogy ezentúl hallgatok a megérzéseimre, ezért adtam a kurzusnak egy esélyt, ugyanis ez egy 7 alkalomból álló sorozatnak volt meghirdetve. Az utolsó pillanatban ugyan, de meghoztam a döntést, és jelentkeztem a tanfolyamra. A racionálisan gondolkozó agyammal pedig abban maradtunk, hogy elmegyek, megnézem milyen, és ha nem tetszik, többet nem megyek és kész.
Ehhez képest, mikor kiléptem az ajtón az első alkalom után, már alig vártam a következő alkalmat, amire egy hónapot kellett várni. Nagyon boldog és hálás voltam magamnak azért, hogy elmentem a tanfolyamra.
Rengeteget fejlődtem a csakrakurzus alatt. Észreveszem a fejlődést magamon, és mások is észreveszik, hogy milyen sokat változtam. Másként nézek a világra, az emberekre és önmagamra. Azt azonban el kell, hogy mondjam, hogy nem arról volt szó, hogy elmentem erre a 7 alkalomra, és minden megváltozott az életemben. Sokat lehet tanulni egy nap alatt is, az biztos, de nem ez hozza meg a várt áttörést.
Minden, amit a kurzuson tanultunk, gyakorlolni kellett otthon is. Ki kellett választani néhány gyakorlatot, és azokat rendszeresen, vagy felváltva elvégezni minden nap. Ahhoz, hogy szinte minden nap rászánjuk a gyakorlatokra azt a néhány
percet, ahhoz kitartásra és elkötelezettségre van szükség, de az
eredmény garantáltan nem marad el. Ha egyszer a szokásoddá teszed, már
el sem tudod képzelni nélküle az életedet.
Úgy gondolom, hogy ez a csakrakurzus egy hihetetlenül csodálatos útnak az egyik mérföldkövét jelentette az én életembe. Ez volt az, ami valójában elindított engem a spiritualitás útján.
A spiritualitáshoz vezető utam negyedik, egyben utolsó lépcsőfoka, a csakrakurzus elvégzése volt.
A gyökércsakra és a szakrális csakra mind térbeli elhelyezkedésüket, mind funkcióikat tekintve igen közel állnak egymáshoz.
A szakrális csakra, vagy szanszkritul szvádhisthána, a második fő csakránk. A szvádhisthána azt jelenti, hogy "saját hely, önmagunk tartózkodási helye". Ez a csakra az önvaló lakhelye.
A föld elemtől a vízhez érkezünk, ahol a szilárd folyékonnyá válik. A gyökércsakra célja, hogy a földön tartson és struktúrát képezzen, míg a szakrális csakra célja az elengedés és az áramoltatás. A gyökércsakra szintjén az "én" állt a középpontban, a második csakra szintjén azonban az ember a másik felé fordul.
A szakrális csakra jelentős befolyással bír az agyra, főleg a tudattalan területekre, szabályozza a szexuális tevékenységet és energiákat is.
A szakrális csakra eleme a víz, folyékony és alkalmazkodó szubsztancia, inkább ösztönös, semmint bölcs. A víz ugyanakkor a képzelő- és alkotóerő közege is.
A kisgyermekek általában 8-14 éves koruk között a szakrális csakra jellegzetességei szerint működnek. Még mindig sokat alszanak, többnyire ugyanabban a testhelyzetben. Ekkora már felhagynak kisgyermekkori, egocentrikus és védekező jellegű magatartásukkal. Keresik a kapcsolatot a családdal, a barátokkal, és tudatára ébrednek a testüknek is. Ebben a korban a fiatalok képzeletvilága élénk, a mindennapok világát szűknek, fojtogatónak találják, majd beköszönt a serdülőkor jellegzetes nyughatatlansága, a lázadás zűrzavara is.
"Egy csapat diák azt a feladatot kapta, hogy készítsenek egy listát arról, mit tekintenek most a világ hét csodájának.
Valószínűleg némi eltéréssel, de a következők kapták a legtöbb szavazatot: 1. Az egyiptomi nagy piramisok 2. A Tádzs Mahal 3. A Grand Canyon 4. A Panama-csatorna 5. Az Empire State Building 6. A Szent Péter-székesegyház 7. A kínai Nagy Fal
Amikor a tanár összeszedte a szavazatokat, észrevette, hogy egy diák még nem végzett a listájával. Így megkérdezte a lányt, hogy talán problémája van a lista elkészítésével.
A lány azt felelte: - Igen, egy kicsit. Nem teljesen tudom eldönteni, mert olyan sok van.
A tanár azt mondta: - Értem. Oszd meg velünk, amid már van, talán tudunk segíteni befejezni.
A lány hezitált, de aztán felolvasta: - Szerintem a világ hét csodája a következő: 1. Látni,
2. Hallani, 3. Tapintani,
4. Ízlelni,
5. Érezni,
6. Nevetni és
7. Szeretni.
A teremben olyan csend lett, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett volna." (Ismeretlen)
Az agykontroll tanfolyam után gyökeres változás következett be az életemben.
Mivel már egy jó ideje kerestem a Társamat, ezért úgy döntötem, hogy alkalmazom a vizualizáció technikáját. Minden reggel és este a metrón elképzeltem, hogy egy csodálatos párkapcsolatban élek, és le is írtam, hogy pontosan milyen tulajdonságokkal rendelkező Társat szeretnék. Nem kellett soká várni, másfél hónap után rátaláltunk egymásra:). Azóta is boldog, szeretettel teljes kapcsolatban élünk, és jövőre végleg összekötjük az életünket.
Szerencsésnek érzem magam, mert innentől kezdve közösen haladtunk tovább az úton. A Párom is elvégezte az agykontroll tanfolyamot, és hatására mentem el jobb agyféltekés rajzolásra és villámolvasásra is. Igyekeztünk minél jobban fejleszteni a jobb agyféltekénket.
Robert T. Kiyosaki "Visszavonulni fiatalon és gazdagon" című könyvének elolvasását követően tudtuk, hogy mi is az anyagi függetlenséget szeretnénk elérni és nem szeretnénk másnak a hatástöbbszörözője lenni. Számos vállalkozási ötletünk született. Jó néhányba bele is kezdtünk, de egyiket sem vittük végig. Viszont mindegyikből sokat tanultunk.
Aztán találkoztunk egy nagyszerű lehetőséggel, és az mlm irányába fordultunk. Azt hittük ez az az út, amire vártunk. Sokat dolgoztunk benne, és sok embert is sikerült "beszervezni". Sajnos azonban rossz céget választottunk, mert az egy éven belül tönkrement. Nekünk és a többieknek is nagyon sok pénzük bánta mindezt. Az egy nagyon nehéz időszak volt, és nem értettem miért kellett így történnie. Úgy éreztem, hogy becsaptak, átvertek, és hogy én mindezt nem érdemeltem meg. Aztán természetesen elkezdtem feldolgozni a történteket, és sok minden világossá vált számomra. A legmegdöbbentőbb felismerés az volt, hogy a megérzéseim már fél évvel korábban figyelmeztettek a veszélyre, és utána is többször, folyamatosan, ám én minderről nem vettem tudomást. A racionálisan gondolkodó agyammal mindig megmagyaráztam, hogy miért nincs igaza a megérzésemnek. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a Párom sem állt a megérzésem mellé. Többször kifejeztem aggályomat, de aztán közösen átbeszéltük, és mindig meggyőzött, hogy nincsen semmi probléma. Elég sokáig Őt hibáztattam a történtek után azért, hogy nem szálltunk ki időben.
Egy fél évvel a történtek után már tisztán látom, hogy fontos volt ez a megtapasztalás az életemben. Egy olyan leckét kaptam, ami után már tudom, hogy mindig hallgassak a megérzéseimre. Természetesen ez nem olyan egyszerű, mert ehhez nagyon kell ismerünk önmagunkat és fel kell ismerni a megérzéseket, vagyis azt, amikor a lelkünk próbál nekünk segíteni, és a helyes útra terelni.
A spiritualitáshoz vezető utam harmadik lépcsőfoka az volt, hogy megtanultam hallgatni a megérzéseimre.
A hooponopono egy ősi, hawaii problémamegoldó módszer, ami egyszerűen annyit jelent, hogy „hibát kijavítani”.
Miben más a hooponopono, mint a többi problémamegoldó módszer?
Számos olyan technika létezik, mint például a pozitív állítások, vizualizáció, célok leírása vagy a végeredmény átérzése, amik segítséget nyújtanak nekünk a problémáink megoldásában.
Ezek a módszerek nagyon jók, de mégis miért van az, hogy folyamatosan gondokkal küszködünk?
A problémát az jelenti, hogy ezekben az esetekben, a tudatos elménkkel próbáljuk irányítani az életünket, mivel azt gondoljuk, hogy tudatában vagyunk minden történésnek, ami körülöttünk történik.
A tudatos elme azonban mindössze 15 bitnyi információt képes észlelni, miközben folyamatosan egy milliószor több információ veszi körül. Ez azt jelenti, hogy a tudatos elméd nincsen tudatában minden történésnek, ami körülötte történik, éppen ezért irányítani sem tud mindent.
A hooponopono ezzel szemben azt állítja, hogy a valódi csodák akkor következnek be, ha letesszük ezeket a játékokat, amik az elme játékszerei, és egy olyan részünkbe vetjük a bizalmat, ahol nem léteznek korlátok, mégpedig az elménk tudattalan részébe.
Tehát a legfőbb különbség az, hogy a hooponopono az elménk tudattalan részére helyezi a hangsúlyt a tudatos elmével szemben.
Miben tud segíteni nekünk a hooponopono?
A régi hawaiiak szerint minden probléma egy gondolattal kezdődik, ami azért lép fel az életünkben, mert minden gondolatunk fájdalmas emlékekkel van átitatva (személyek, helyek, dolgok emlékével). Ezek az emlékek a tudatalattinkban tárolódnak. A hooponopono abban tud segíteni nekünk, hogy ezeket a fájdalmas gondolatokat megtisztítsuk, ezáltal szüntessük meg a problémáinkat.
Amikor sikerül az emlékeket elengedni, akkor helyet teremtünk valami újnak.
A hooponopono tanítói szerint, kétféleképpen élheted az életed: emlékekből vagy inspirációból. Az emlékek visszajátszott régi programok, az inspiráció pedig az isteni sugallat. Az inspiráció csak akkor jelenik meg az életedben, ha helyet teremtesz neki az emlékeid kitisztítása által. Az inspirácó az, amire valójában szükséged van.
A hooponopono segít elengedni, ami nem te vagy, hogy megtaláld, ki is vagy valójában.
Hogyan tudjuk megtisztítani, elengedni a gondolatainkat?
Erre számos egyszerű, de annál hatékonyabb hooponopono technika létezik.
Ezek közül a legegyszerűbb, ha szünet nélkül ismételgeted a következő szavakat:
Sajnálom
Kérelek, bocsáss meg
Köszönöm
Szeretlek
Ehhez nagyszerű segítséget nyújthat Neked Bagdi Bella Hooponopono című dala is:
Ezekkel a szavakkal leszünk képesek az emlékeink megtisztítására és teremthetjük meg a helyet az inspirációnak.
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Lárifári! A születés után nincs semmi! Onnan még senki nem tért vissza! S különben is, hogy nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom,de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, s a saját szánkkal eszünk.
- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még, hogy szájjal enni? Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért nem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid.
- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
- A Mama? Te hiszel a Mamában?
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki?
- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.” (Ismeretlen)
A gyökércsakra, vagy szanszkritul múládhára, a legalsó fő csakránk, az első lépcsőfok, az alap, amelyen az összes többi nyugszik. Minden csakra egy lépcsőfok az anyag és tudatosság között. Minden felsőbb csakra magába foglalja az alós csakrát, és egyben ráépül.
A gyökércsakra az ember spirituális fejlődésének első állomása, de az a tudatosság még igen alacsony rezgésszinten van.
A gyökércsakra eleme a föld, a világot alkotó öt elem legsűrűbbike. A gyökércsakra az alapzatot, a szilárd felületet képviseli, amelyre az összes többi csakra támaszkodik. A fizikai biztonságérzettel áll kapcsolatban: létfenntartás, túlélés, pénz, otthon, környezettel való egyensúly.
A többi csakra egyensúlya nem teremthető meg, ha előbb nem dolgozunk a gyökércsakrán, tökéletesítvén a biztonságérzetet. A fejlődés során ki fog derülni, ha hiányoznak a gyökerek, és hiányzik a hosszú élethez és kiteljesedéshez szükséges stabilitás.
A kisgyermek általában 1-7 éves kora között a gyökércsakra jellegzetességei szerint működik. Az anyagi világ felfedezése elbűvölő élmény számára, de még alapvetően énközpontú.
Az allergiám és a rendszeres fejfájásom elmúlt, az eredeti problémám azonban nem. Ez azt jelentette számomra, hogy jó úton járok, de még mindig nem találtam meg azt, amit keresek.
Az agykontrollal teljesen véletlenül ismerkedtem meg. Habár tudjuk, hogy véletlenek nincsenek.
2009 őszén, az egyik este nagyon unatkoztam. Nagyon szeretek olvasni, de már nem volt új könyvem, ezért megkérdeztem a lakótársamat, hogy van-e valamilyen jó könyve. Azt mondta, hogy nem igazán, de van egy Agykontroll című kis könyvecske, és olvasgassak bele, hogy érdekel-e.
Mondanom sem kell, hogy nem tudtam letenni. Egyáltalán nem tűnt hihetetlennek ami benne állt, sokkal inkább izgatottság és türelmetlenség vett erőt rajtam, hogy ezt én is ki akarom próbálni.
Kiderült, hogy a lakótársam már volt tanfolyamon, és Neki nagyon tetszett, sőt azóta is alkalmazza az ott tanultakat. Na akkor eldöntöttem, hogy ott a helyem. Egy hét múlva volt is tanfolyam, és még szerencsém volt, hogy volt rá hely. Mint megtudtam, nagyon sokan vesznek részt rajta mindig, és ilyen röviddel előtte már nem szokott hely lenni rá. Így utólag visszagondolva azonban tudom, hogy ez sem szerencsés véletlennek volt köszönhető.
Mit adott nekem a tanfolyam?
Egy olyan megvilágosodásban volt részem, amelyet követően megváltozott az egész látásmódom.
Korábban szerettem mindig mást hibáztatni a rossz dolgokért. Úgy gondoltam, hogy én csak áldozat vagyok, és a külső környezetből érkező hatásokat kell elszenvednem. Úgy gondoltam az életem alakulása másoktól függ és nem értettem miért vagyok állandóan beteg.
A négy nap után azonban tudtam, hogy eddig mennyire rosszul gondolkoztam. Tudtam, hogy a gondolataim teremtenek minden, ezáltal én vagyok a felelős mindért, ami velem történik. Nem hibáztathatok senki mást, csak a saját gondolkozásmódomat. Tudtam, hogy ezután 100%-os felelősséget kell vállalnom az életem minden eseményéért. Fájdalmas volt a felismerés, hogy mindent én, illetve a gondolataim teremtettek az életembe, ugyanakkor fantasztikus érzés is volt egyben, hiszen ez azt jelentette, hogy képes vagyok megváltoztatni bármit, amit szeretnék, csupán azzal, hogy megváltoztatom a gondolataimat.
A tanfolyam után tudtam, hogy a betegséget is én teremtettem magamnak. Még nem tudtam pontosan, hogy miért, de azt tudtam, hogy nem véletlenül van jelen az életemben. Sajnos az agykontroll technikákkal is csak rövidebb időre sikerült a tüneteimet enyhíteni, ezért tovább kellett keresgélnem.
A spiritualitáshoz vezető utam második lépcsőfoka az agykontroll tanfolyam elvégzése volt.
Nálam egy betegséggel kezdődött minden. Nőgyógyászati problémáim voltak évekig, és az orvosok nem tudtak segíteni rajtam. Nem nyugodtam bele, hogy örök fájdalom kíséretében kell leélnem az életemet, ezért elkezdtem egy kicsit más irányokba is kutakodni.
Első utam a gyógynövényekhez vezetett, amiben segítségemre volt Mamám, és Maria Treben, Egészség Isten patikájából című könyve is. Rendszeresen fogyasztottam a különböző teákat, de hosszantartó eredményt nem sikerült elérnem velük. Ettől függetlenül mai napig imádom a gyógyteákat, és rendszeresen megiszok 1-2 csuporral belőlük.
A gyógynövények után különböző természetes készítmények felé fordultam, mint lúgosító tabletták, bélflóra helyreállító oldatok, különböző elixírek, kúpok, gyógynövény kivonatok. Sajnos tartós javulást általuk sem sikerül elérni, de hosszabb-rövidebb időre legalább tünetmentessé váltam.
Nővérem hívta fel a figyelmemet arra, hogy lehet az étkezési szokásaimmal van a baj. Végülis utánaolvastam a dolognak, és valóban azt találtam én is, hogy ez lehet a kiváltó ok.
Tudni kell rólam, hogy elég lázadó kamasz voltam, és nagyon sokat betegeskedtem. Az étkezési szokásaimat az jelentette, hogy imádtam az édességeket, kivéve a házi süteményeket, és bármikor megéheztem, csak megettem egy kis csokoládét. Általánosságban véve azonban nem nagyon szerettem enni. Egyébként renszeres torokfájással is küzdöttem, fejfájással és allergiával is ebben az időben. A torokfájásomnak a mandulaműtétem vetett véget. Nyolc évig fájt kisebb megszakításokkal a torkom. A fejfájásomra és allergiámra pedig gyógyszert szedtem. És mindezt 14-25 éves korom között...
Eldöntöttem, hogy megváltoztatom az étkezési szokásaimat. Először is végigcsináltam egy két hetes candida diétát, ami azt jelentette, hogy semmi szénhidrát, semmi hús, tejtermék vagy gyümölcs. Gyakorlatilag csak zöldségeket ettem. A hatás nem maradt el. Újra elmúltak a tüneteim. A problémát azonban az jelentette, hogy mihelyst visszatértem a régi szokásaimhoz, újra előjöttek a tünetek. Rájöttem, hogy tartósan kell megváltoztatnom az étkezésemet. Az első és legfontosabb a fehér liszt és cukor végleges kiiktatása volt az étrendemből. Ezt követően a bioboltok rendszeres vásárlója lettem. Odafigyeltem arra, hogy mit eszek, és elkezdtem élvezni az ételek ízét. Ezt követően már élveztem az evést. Ez a folyamat nagyon hosszú időt vett igénybe, és sok lemondással járt, de mára azt mondhatom, hogy olyan gyökeres változást sikerült elérnem, hogy már el sem tudnám képzelni az életem másként.
Az eredeti problémám ennek ellenére nem múlt el, viszont elmúlt az allergiám és a fejfájásom.
A spiritualitáshoz vezető utam első lépcsőfoka az étkezési szokásaim megváltoztatása volt.
"Egy Indián bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
- Gondolkoztam - szólalt meg. Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ." (Ismeretlen)
Először is szeretném megköszönni, hogy ellátogattál hozzám, remélem sok hasznos információt sikerül találnod az oldalon.
"Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük." (Zig Ziglar)
Néhány fontos információt szeretnék itt megosztani Veled.
A blogom célja az, hogy a fejlődési utamat dokumentáljam, ami azt jelenti, hogy minden írásom, az éppen aktuális fejlettségi szintemnek megfelelő információkat tartalmazza. Minden, amit leírok, azért írom le, mert én éppen akkor azt gondolom helyesnek és igaznak. Más most is teljesen másként gondolkozom, mint néhány évvel ezelőtt, ezért most még el sem tudom képzelni, hogy pár év múlva mi lesz:). Minden, amit leírok, azt a lehető legjobb, segítő szándékkal teszem. Szeretnék segíteni az Olvasóknak azzal, hogy a valóban hasznos, általam is kipróbált, módszereket megosztom és az egyszerűbb technikákat részletesen be is mutatom.
"Csak kétféleképpen élheted az életedet. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat." (Albert Einstein)
Amennyiben bármilyen kérdésed felmerül, kérlek a kapcsolat menüpontban található e-mail címre küldj üzenetet nekem.
