Spirituális utam kezdete /4.

Az anyagi világban történő csalódásomat követően kezdtem el igazából a spiritualitás irányába fordulni. Miután megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor nem hallgatok a megérzésemre, úgy döntöttem, hogy ha egy mód van rá, akkor a jövőben mindig hallgatni fogok az én bölcsebbik részemre.

Részt vettem egy tízmilliószoros női teremtő napon és ekkor hallottam először a csakrákról. Az előadás felkeltette az érdeklődésemet, ezért úgy döntöttem, hogy feliratkozok az előadó hírlevelére, mert a közeljövőben várható tanfolyam indulása is.

Egy-két hónappal később jött is a levél, hogy indul az első csakrakurzus.

Emlékszem milyen izgatott voltam, amikor megkaptam a levelet, ám mégis haboztam, hiszen akkor még nem ismertem az előadót, és a csakrákról sem tudtam túl sok mindent. Az agyam azt mondta, hogy nem kell nekem erre elmennem, de legbelül mégis azt éreztem, hogy muszáj elmennem. Mivel megfogadtam, hogy ezentúl hallgatok a megérzéseimre, ezért adtam a kurzusnak egy esélyt, ugyanis ez egy 7 alkalomból álló sorozatnak volt meghirdetve. Az utolsó pillanatban ugyan, de meghoztam a döntést, és jelentkeztem a tanfolyamra. A racionálisan gondolkozó agyammal pedig abban maradtunk, hogy elmegyek, megnézem milyen, és ha nem tetszik, többet nem megyek és kész.

Ehhez képest, mikor kiléptem az ajtón az első alkalom után, már alig vártam a következő alkalmat, amire egy hónapot kellett várni. Nagyon boldog és hálás voltam magamnak azért, hogy elmentem a tanfolyamra.

Rengeteget fejlődtem a csakrakurzus alatt. Észreveszem a fejlődést magamon, és mások is észreveszik, hogy milyen sokat változtam. Másként nézek a világra, az emberekre és önmagamra. Azt azonban el kell, hogy mondjam, hogy nem arról volt szó, hogy elmentem erre a 7 alkalomra, és minden megváltozott az életemben. Sokat lehet tanulni egy nap alatt is, az biztos, de nem ez hozza meg a várt áttörést. 

Minden, amit a kurzuson tanultunk, gyakorlolni kellett otthon is. Ki kellett választani néhány gyakorlatot, és azokat rendszeresen, vagy felváltva elvégezni minden nap.  Ahhoz, hogy szinte minden nap rászánjuk a gyakorlatokra azt a néhány percet, ahhoz kitartásra és elkötelezettségre van szükség, de az eredmény garantáltan nem marad el. Ha egyszer a szokásoddá teszed, már el sem tudod képzelni nélküle az életedet.

Úgy gondolom, hogy ez a csakrakurzus egy hihetetlenül csodálatos útnak az egyik mérföldkövét jelentette az én életembe. Ez volt az, ami valójában elindított engem a spiritualitás útján.

A spiritualitáshoz vezető utam negyedik, egyben utolsó lépcsőfoka, a csakrakurzus elvégzése volt.